6. rész - Villantásosság :))

Sziasztok, sikerült megírnom az új részt :) Nem vagyok valami Bevezető szakértő, ezért nem nagyon tudok mit írni :P Olvassátok...Ha tetszik, akkor tudjátok mire kell kattintani...de ha nem tetszik, akkor is tudjátok :)) ja és komizzatok is :D És bocsi, most csak ilyen rövidecske részt tudok hozni, de pénteken garantált a hosszú :))
Pussz, Zsó <3



Eric-vel olyan fél órácskát feküdtünk a gyönyörű fa alatt. Néha néha lehullott egy-egy virágszirom, amit figyelmesen végig követtem a tekintetemmel, amíg földet nem ért. Azt a rövidke fél órát hallgatózással, és pár mondattal szineztük ki.
Egyszercsak támadt egy ötletem, hogy örökítsük meg ezt a pillanatot. Megkértem Eric-et, hogy készítsen egy képet....felmásztam a fára, majd lekapott párszor a telefonommal.
Közös képeket is készítettük, mosolyogva, grimaszolva, komoly pofát vágva...jól szórakoztunk.

Mikor már besötétedett, elkezdtünk mozgolódni.
          -Legszívesebben itt aludnék - mondta nevetve Eric.
          -Hm...én is, annyira kellemes itt.
Helyeslően bólintott, majd felállt a kezét nyújtva, elfogadtam, de ahogy hozzáértem, mintha egy konnektorba nyúltam volna. Na jó, azért nem, mivel a hajam nem állt égnek, és nem kezdtem el rázkódni, de az az érzés...huh, jó volt.
Egy pillanatig csak fogtuk egymás kezét, és néztük azt. Felpillantottam barna szemeire (mágjobban elgyengültem), azt vettem észre, hogy nem csak én érezte az áramütést. Zavartan felnevettem, majd felálltam.
          -Fura... - mosolygott az ujjait szemlélve - Nem emlékszem, hogy áramot vezettek volna belém - mindketten röhögésben törtünk ki.
          -Én sem... - kacagtam még mindig, de a hasam korgása félbeszakított - Most már menjünk... - fogtam meg a hasamat kuncogva. Eric elvigyorodott, és elindultunk vissza a dohos koleszba.


A vasárnap elég gyorsan eltelt, nem csináltunk semmi különöset, egyikőjünknek sem volt kedve huncutkodni. Eric-vel is beszélgettünk a kolesz hátsó udvarán a "padomon". Egyre jobban megismertük egymást, nagyon jó arc, vicces, nem az a fajta, akit nem érdekli a tanulás...imád fotózni - megjegyezte, hogy örömmel készítene rólam képeket - szeret sportolni, kedvence a kosár, a football és a ping-pong. Én is szeretem ezeket mind, habár a football-t annyira nem ismerem. Mikor ezt tudattam vele, azonnal felajánlotta, hogy megtanítja. Belegondolva...sok közös programunk lesz.
Na de ma hétfő, és épp földrajzon punnyadunk a csajokkal. Igaz, hogy a szokásostól eltérően korán feküdtünk le az este, de azért legszívesebben nem itt lennénk reggel 9-kor. Ez volt a második óránk...hogy jobb legyen a napunk, tornával kezdtünk.
A tábla fölötti óra, mintha lefagyott volna. Sehogysem akart az az utólsó 35perc letelni. Filmet néztünk igaz, de akkor is uncsi volt. Valahogy a földrajz soha nem volt az erősségem, és szerintem már nem is lesz.
Betty ismét a körmeit festette...tudom, hogy körömlakk mániás, de akkor is, ez már kezd durva lenni. Ahogy a körmeit beszinező körömlakkot bambultam, elmosolyodtam. Annyira örvendtem, hogy a legjobb barátnőim itt vannak velem. Nem is tudom mi lenne velem nélkülük, valószínűleg semmi...és én a semmit nem bírom ki, mert nekem muszáj hülyéskednem velük.
A tekintetemmel Caroline-t kerestem, miután megtaláltam észre vettem, hogy rajzol, hát mi mást csinálna. Figyelésemet egy nekem ütköző papírrepülő szakította félbe. Körbenéztem az osztályon, hogy ki dobhatta, de senki sem nézett felém. Felvettem a földről, és kihajtogattam, egy üzenet állt benne :

                                         "A tanárnő melltartója befigyel :))"

Megismertem Naomi írását, aki a röhögésének visszatartásával küzködött, reménytelenül. Gyorsan a tanárnőre néztem...és tényleg! Ahogy a filmet nézve magyarázott, valahogy olyan pózban volt, hogy a blúza félre csúszott, és villantott, elég nagyot, még jó, hogy a barna bingyója ki nem kukucskált levegőért.
Lassan az egész osztály a nevetéssel küzködött, de mivel nem lehet sokáig vissza tartani, mindenkiből előtört a kegyetlen kacaj.
          -Szerintetek ez vicces? - szólalt meg felháborodva a tanárnő.
          -Ahha! - vágta rá Tomy.
          -A tanárnőnek róóózsaszín a fixxxjeeee? - kérdezte ovis hanglejtéssel Paul.
Mire feleszmélt a tanárnő, már késő volt...elhúzta a blúzát, rákvörös fejjel leült a székére. Az osztály nem tudta abbahagyni a vihogást, de lassan muszáj volt, mert Miss Loknitz tanárnő a végén még felrobban. Amúgy a nevére visszatérve, hát nem röhögőgörcsöt keltő egy név? Pfff...
Miss Loknitz megakart szólalni, meg is tette, de az életmentő csengőtől senki sem hallotta. Futva mentünk ki a földrajz kabinetből az osztályunkba.
          -Szerintem ahogy haza megy, az lesz az első dolga, hogy elégeti azt a blúzot - vihogott Alycia és Lily.
          -Szerintem is! - vágtuk rá a hasunkat fogva.
          -Egy ideig tuti erről fogunk beszélni! - szólalt meg a kezét a vállamra helyezve Tomy.
          -Abban biztos lehetsz! - mondtuk kórusban a csajokkal.
A nagyszünetben átjött Steve is, hogy tájékoztasson a mai megbeszélésről, amit a bállal kapcsolatosan tartunk. Naomi természetesen ott loholt mellettünk, és csorgatta a nyálát, amin szinte elröhögtem magam.
Steve az a tipikus pasi volt, aki minden lánynak kell, amit viszont tisztelek benne, az az hogy nem él vissza ezzel, és rendes a barátnőihez, meg mindenkivel. Elég jól ismerem, mivel jó barátok vagyunk már egy ideje.

          -Jaajj Sofiiii... - ájuldozott Naomi Steve-től miután elment.

          -Igeeeen? - néztem rá nevetve.

          -Még a hátsója is tökéletes - kuncogott.

          -Szóval alaposan szemügyre vetted... - vontam le a következtetéseket nevetve.

Csak bólintott egy kaján mosollyal.

          -Na mi a szituu? - ugrott a hátamra Annie.

          -Hááát...mindjárt háttörés lesz a szitu - nyögődöztem mosolyogva.

          -Hupsz - nevetett kislányosan, majd lepattant rólam.

Gyorsan felvázoltuk a történteket, becsöngettek és elfoglaltuk a helyünket...de nem a tanár jött be...hanem...

Folytatás a köviben :)