9. rész - Preparations :)

Hey everybody :)) Nos itt a péntek, ami új részt jelent :D Próbáltam hosszút összehozni, remélem eléggé kielégítő :)) Jó olvasást ^^

Pussz, Zsó <3

Will-el átléptünk a kávézóba. Tényleg hiányzott az én báttyusom, remélem tudja. Leültünk egy eldugottabb helyre, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.

          -Mesélj valamit! - buzdított egy mosollyal.

          -Hát, semmi extra nem történik..az ökörködéseken kívül - kacagtam el a végét.

          -Azt elhiszem - kacsintott.

          -Huh, mindjárt vége van ennek a szaros tizenkettediknek, és irány az egyetem...

          -Hohó, előbb sikerüljön bejutnod - nevetett.

Ráneztem egy "Kapd be" arccal, de ő csak kinyújtotta a nyelvét.

          -És melyikbe akarsz menni? - kérdezősködött tovább.

          -Mi van? Helyettesíteni akarod az anya szerepet? - vágtam be egy grimaszt nevetve - Amúgy a Cambridge-be...

          -Miért pont London...komolyan mondom nem értlek benneteket - nézett furán.

          -Egyik okom az volt, hogy megszabaduljak otthonról, a másik, meg, hogy világot lássak...

          -Tőlem is meg akartál szabadulni?

          -Tudod, hogy nem...amúgy is messze voltál.

          -De így még messzebb vagyok te butus - lökte meg a fejem.

          -Amúgy nem akarnak kiszolgálni? - néztem körül egy pincért keresve. Ahogy megláttam egyet, elkiáltottam magam.

          -Te hülye vagy - kacagott - Semmit sem változtál, és ennek örvendek.

          -Hogy érted? - közben megérkezett a pincér - Egy forrócsokit... - adtam le a rendelést.

          -Egy Cappuccino-t - Will is lediktálta.

          -Úgy értem - tért vissza a témára - Hogy nem punnyadtál el, ugyan az a hülye vagy. Nem változtatott meg ez a hely...amúgy ki az az Eric?

          -Egy srác... - böktem ki kissé zavartan, nem nagyon szerettem, mikor fiúkról kérdez.

          -Na nem mondod? - röhögött - Már azt hittem egy csaj...

          -Áhh, Will... koleszos társ, és...

          -És kiszemelted magadnak - fejezte be helyettem mosolyogva.

          -Valami olyasmi - nevettem - De tényleg tetszik s minden, olyan más...

          -Mióta ismered? 

          -Most komolyan... - forgattam a szemeimet - Pár napja...

          -Honnan tudod, hogy más, ha csak néhány napja ismered? - tudom, hogy aggódik, és tényleg nagyon jó tesó...de ne vigye már túlzásba...

          -Figyelj...érzem...nevezzük női megérzésnek - vigyorogtam.

Elfordította a fejét egy  "Te tudod" nézéssel.

Megjött a pincér, és letette a poharakat az asztalra. Neki kezdtünk a szürcsölgetésnek. Kicsit nagy volt a csend.

          -Mi van veled, meg Jenna-val? - törtem meg a csendet.

          -Hát semmi több, ami volt...de elszeretném jegyezni...de pszt! - az ujját a szájára helyezte.

          -Komolyan??? Júúújj, én leszek a koszorús lááány, vagy legalább az aki viszi a fátylát! - jelentettem ki.

Will elnevette magát...mindig is ilyen előre tervezgető voltam.

          -Elefántcsont színű ruhát akarok...és áááá...veszek valami szép fehér cipőt! - áradoztam.

          -Héé, nyugiii, még gyűrű sincs - csitítgatott a nevetéstől fulladozva.

          -Hogy mi? Elakarod jegyezni, de nincs gyűrű? - kerekedtek ki a szemeim.

          -Sofi, mindjárt nagyobb ügyet csinálsz az egészből, mint én...lehet, hogy itt fogok gyűrűt venni...szóval nyugi van már...

          -Mehetek veled, amikor elmész egy ékszerészetbe? - néztem rá kutyus szemekkel.

          -Utálom ezeket a szemeket - takarta el a sajátjait - De igen, gyere - átnyúlt az asztal fölött, és beleborzolt a hajamba.

          -Hééjj, miért mindig azt csináljuk egymással, amit nem szeretünk? - simítgattam a hajamat.

          -Mert imádjuk egymást idegesíteni - nevetett a poharába kortyolva.

Elég sokáig elidőztünk, jó volt beszélgetni vele. Hiányzott a sok röhögés az én báttyuskámmal.

Búcsúzásunkor elmondta, hogy amikor szabadideje lesz, hívni fog, és valamikor elmegyünk gyűrűt vásárolni is. Annyira be voltam zsongva az esküvő miatt...ajj, Sofi, nyugi már...még gyűrű siiincs - emlékeztettem magam.

Vidáman berontottam a szobánkba, és letelepedtem az ágyamra.

          -Eric megcsókolt - szólaltam meg csak úgy. Egyből mind körém gyűltek, és elmeséltem, hogy hogyan is történt.

          -De cukiii - mosolygott Annie.

          -S akkor most mi van? - kérdezte a lényeget Betty.

          -Nem tudom...nem nagyon hoztuk fel még ezt...

          -Ha Will nem lép közbe, akkor hm... - Lily elkezdte csókolni a levegőt - Szóval akkor talán hosszabb lett volna - nevettek mind.

          -Így pont jó volt - legyintettem mosolyogva.

*2 hét múlva*

Holnapután lesz a bál. Steve-vel találkozok, hogy megbeszéljük a világítást, mert már csak az maradt hátra. Megvannak már a nassolni valók, az üdítők, a Dj. és az apró berendezések, amik feldobják az egész tornatermet. 

          -Szia - adtam két puszit az arcára.

          -Helló...nos? Megyünk a parkba? - kérdezte.

          -Mehetünk.

          -Van már párod a bálra? - tette fel az érdekes kérdését.

          -Még nincs, de van egy jelölt - mosolyodtam el.

          -A mázlistája - nevetett.

          -Na de beszéljünk a fényekről...a Dj. vajon nem tud valakit, aki ilyesmivel foglalkozik?

          -Már kérdeztem, de azt mondta, hogy akit ismer, az nincs az országban. De csak kapunk valakit...

          -Figyelj...olyan nincs, hogy csak kapunk valakit...két nap múlva bál... - tájékoztattam fel - Felhívom a tesómat, hátha ismer valakit a környéken - előkaptam a telefonomat és tárcsáztam.

          -Szia...volna egy kérdésem...aha, ismersz valakit, aki konyít valamit a világításhoz, fényekhez?...jó...a bálunkhoz kellene...várok... - eltakartam a hangszórót, és Steve-nek mondtam - Körbe kérdezi a filmeseket - vissza tettem a fülemhez a mobilt, és vártam - Igen, itt vagyok...juujj, király, ma kellene, mert két nap múlva akciózunk - mosolyogtam - Oké, tökéletes, köszi báttyus, puszi - kinyomtam.

          -Na? - kíváncsiskodott.

          -Felhívnak úgy fél óra múlva, mert van egy tagsa, aki tud valakit...szóval addig is várunk...

          -Megeszünk egy fagyit? - közeledett egy fagyishoz.

          -Együnk...

A telefon beszélgetés után Oliver-vel egyeztettünk, hogy találkozunk a sulink előtt. Oliver egy helyi híres csávó, aki ilyenekkel foglalkozik, nem is tudom, hogy miért nem hallottunk róla.

Steve-vel a padon ültünk, és készülődtünk indulni.

          -Figyelj, Sofi...ez a két hét eléggé összehozott minket... - miről beszél ez??? Elkezdett közeledni felém, én meg gyorsan felpattantam mellőle.

          -Mit csinálsz??? - fakadtam ki.

          -Meg akartalak csó...

          -Ki ne mondd... - intettem le - Most meg menjünk... 

Szótlanul indultam el, Steve a hátammögött baktatott. Basszus ez a srác megbolondult, soha nem gondoltam rá úgy, mint pasi...áááhh...

Találkoztunk Oliver-vel. Bevezettük a tornaterembe, és felmérte a terepet.

          -Szóval, ma kellene beszerelni a dolgokat? - kérdezte.

          -Igen, legkésőbb ma - nevettünk Oliver-vel. Steve eléggé suttyón viselkedett, de nem érdekelt.
          -Rendben...öhm, jó lesz egy óra múlva? Még felkell pakoljuk a cuccokat. Hosszabítotok van?
          -Van, hány kellene?
          -Ezt még nem tudom megmondani, de három vagy négy legyen.
Steve-vel bólintottunk, majd ki kiésrtük Oliver-t és vissza mentünk a terembe.
          -Na szóval, hétfőn elküldtük a meghívókat... - egy kis noteszt nézegettem, amibe leírtam pár dolgot - Megvettük a nasit, az üdítőket. A zenekarral már egyeztettünk, a Dj-vel úgyszintén. Oké...akkor holnap találkozunk...
          -Nem jössz vissza egy óra múlva? - kérdezte meglepődötten.
          -Nem, szólj Jessica-nak, hogy jöjjön be, ő majd segít - kacsintottam, majd elhúztam a csíkot.
A koleszba beérve összefuttam Eric-vel. A két hét alatt csak kerülgettük a forró kását, egyikőnk se nagyon tudta, hogy most akkor járunk, vagy nem. Viszont ez alatt az idő alatt Lily és Adam összejöttek, és Alycia-éknál is nemsokára járás lesz.
          -Szia - csókolt meg.
          -Helóka - mosolyogtunk.
          -Azt szeretném kérdezni, hogy eljönnél-e velem a bálba... - hirtelen előkapott a háta mögül egy gyönyörű virágcsokrot.
          -És hogy mondjak nemet erre? - nevettem.
          -Csak az igen és az igen között választhatsz - kacagott.
          -Akkor a második igent választom - elvettem a csokrot és megcsókoltam.
          -Ez a beszéd...amúgy, ez a bál...esetleg...összehoz minket... - nyögődözte.
          -Tudjuk jól, hogy kapcsolatot akarunk egymással, nem? - húztam közel magamhoz.
          -De! - és megcsókolt. Akkor járunk - magamban elmosolyodtam.
          -A fenébe! - hallottuk meg a folyosón valaki kétségbeesett hangját. Lassan a hang irányába mentünk...